Ulcinj (albánul Ulqin, vagy Ulqini) az adriai partok egyik legrégebbi városa.
Ulcinj városát az időszámítás előtti századokban kolchiszi görögök alapították. A görög alapítású várost azonban a 444. évi földrengés idején a tenger hullámai nyelték el. A mai város a bizánci időkben épült. A város a Nemanjidák, később a zetai (Crna Gora-i) Balsicok, majd a velenceiek és a törökök uralma után 1878-ban került Montenegróhoz (Crna Gorához).
1571-től kezdve Ulcinj a törökök által idetelepített algíri kalózok jóvoltából az Adria legrettegettebb kalózfészke volt, a híres Ulus Ali vezérletével, aki 600 fős kalózcsapatával pusztította az Adria partjait. Zsákmánnyal, rabszolgákkal megrakott hajói ide futottak be, s az itteni rabszolgapiacon adták el a magukkal hurcolt rabszolgákat. A kalózközpont bevehetetlenségét az is bizonyítja, hogy még Velencének sem sikerült kifüstölnie innen őket, sőt a XVII.század végén ellenük indított hadjárat során a velenceiektől zsákmányolt hadipénztár aranyaiból építtette fel Sinan pasa a róla elnevezett pasa dzsámit (Pasino) is.
A 13000 lakos 80%-a albán nemzetiségű, így a városban a muszlim kultúra dominál, sajátos hangulatot kölcsönözve annak. Ulcinj Montenegró legdélebbi városa, 12 km-re van az Albán határtól.
A környék magyar vonatkozású érdekessége az egykori rabszolgavásáráról híres Ulcinj mellett fekvő kicsi Madzari (Magyarok) nevű falucska, amelyet talán még a török időkben Magyarországról elhurcolt egykori magyarok leszármazottai laknak.
